Minél idősebb és göcsörtösebb egy szabadon növő fa, annál több áglyukat és üreget kínál kerti madarainknak (pl. verebek, cinegék, seregélyek, közönséges vörösvértűek). A denevérek és a doregerek jól érzik magukat a fa kérgében és a fás szárú hasadékokban. A bogarak és sok más rovar inkább durva kéregben vagy bomló ágakban élnek és szaporodnak. Ezek a rovarok kész ételt biztosítanak a kerti madaraknak, denevéreknek és más állatoknak, és egy egész élelmiszer-piramist hoznak létre egy fán belül. Ezért még az idősebb, már nem termést hozó gyümölcsfáknak is a kertben kell maradniuk. Mivel az öreg fák gyakran a biodiverzitás hotspotját képviselik, "biotópfáknak" vagy "élőhelyfáknak" nevezik őket. E fák némelyike magas ökológiai értékük kiemelésére van felcímkézve.
Az őshonos fás szárú növényeken gyakran több rovarfaj él, mint az "új egzotikumokon", mivel a növények és az állatok hosszú közös evolúciós múltra tekintenek vissza. A sokféle rovar jelenléte befolyásolja a rovarokkal táplálkozó őshonos énekesmadarak számát.
Példák az őshonos fás növényekre: Fűzfák, nyírfák, gyertyánok, mezei juharok, csipkebokrok, erdei almafák, vadalmafák, almafák, tüskék, jegenyefenyők és galagonyák.
Összességében a lombhullató fák gazdagabban lakottak, mint a tűlevelűek.
Figyeljen a törésre: Ha fennáll az ágak letörésének vagy a törzsek kidőlésének veszélye, kérjük, hogy mások biztonsága érdekében avatkozzon be metszőollóval vagy fűrésszel!
A szabadon álló fák árnyékában csak azok a növények maradhatnak életben, amelyek képesek megbirkózni a szárazsággal, a korlátozott fényviszonyokkal, a tápanyaghiánnyal, és ellenállnak a fa erős gyökérnyomásának. Ezek elsősorban az erdei évelők, köztük a gyöngyvirágok, a páfrányok, a vadfokhagyma és a fásszárúak, amelyek alkalmazkodtak az ilyen zord körülmények között való növekedéshez. Tavasszal például az erdei nőszirom vagy a májvirágok a még csupasz lombhullató fákon átszűrődő fényt használják ki növekedésükhöz! Ezek a fajok a szárazságot is jobban tűrik, mint mások. A fák északi oldala és közvetlenül a törzs körül különösen nehéz helyek, mivel itt különösen sötét és száraz a terület. A karvalyfűfajok, az alchemilla, az aranyvessző és a csillagvirágok azonban képesek alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez. A borostyán egy nagyon jól ismert árnyéknövény, amely szintén képes ilyen körülmények között boldogulni.
A törzs körüli külső kör kissé nedvesebb, ahol az olyan növények, mint a hosták, bergeniák, gémek, astilbák, heucherellák és astrantiák jól fejlődnek. Néhány kisebb fás szárú növény, mint a mahónia vagy a bokorfa, sőt még néhány díszfű is képes alkalmazkodni a gyökérnyomáshoz.
Aki fát szeretne ültetni a kertjébe, annak tájékozódnia kell a különböző gyökérfajokról. A fákat három különböző gyökérrendszerre oszthatjuk:
- Oldalgyökerű fák: A talaj felszínéhez közel széles gyökérzetet képeznek. Csak néhány oldalgyökér nő függőlegesen a talajba a jobb rögzítés érdekében. Mivel a gyökerek általában nem érik el a talajvizet, ezek a fák nagyobb mértékben támaszkodnak az esővízre, amelyet gyakran az aljnövényzetből nyernek. Példák: Például: juharok, lucfenyők, nyárfák és fűzfák.
- Csapgyökerű fák: Mély főgyökereket képeznek, amelyek függőlegesen nőnek a talajba, és a talajvízre támaszkodnak. Példák: Gyümölcsfák, mint az alma, a cseresznye, a szilva, a csipkebogyó, a fenyő és a fenyő.
- Szívgyökerű (ferde) fák: Függőleges és vízszintes gyökereket képeznek, szív alakú gyökérrendszert hozva létre, amely biztosítja a vízellátást és a rögzítést. Példák: Például juharok, nyírfák, hársak, éger és bükk.
Image Source: ArWeltAtty / pixabay
Image Source: petrafaltermaier / pixabay
