A sütiket webhelyünkön a felhasználói élmény javítása érdekében használjuk. Ha folytatja a webhelyen a böngészést, ezzel hozzájárul a sütik használatához. További információkat itt talál Sütik

Kártevők a kertben – tetű egy helyzet

Riadó! A levéltetvek ismét támadnak! A levéltetvek nem egyformák. A zöld őszibarack-levéltetű, a fekete bablevéltetű és a zöld almalevéltetű annyira különböznek egymástól, mint például a pinty, a cinege és a veréb.

A GARDENA Hírlevél jelenlegi különkiadásában érdekes információkat közlünk a levéltetvekről, melyek új, izgalmas perspektívából közelítik meg e lényeket és kapcsolatukat a természettel, kertünkkel. Ez azonban még nem minden. Ha a levéltetvek kárt tesznek a kertben, megelőző vagy helyreállító intézkedésekkel bizony fel kell vennünk a harcot ellenük. A hírlevél ezzel kapcsolatban is tartalmaz hasznos tudnivalókat.

Levéltetű által okozott károk

A levéltetvek elsősorban a fiatal növények sejtnedveinek kiszívásával okoznak kárt. Ugyanakkor mérget is kibocsátanak magukból, melynek hatására a levelek összetekerednek. A levelekből ilyen módon alkotott búvóhelyen, melyek az ágak végén könnyen észrevehetők, a levéltetvek már nehezebben hozzáférhetők a kerti madarak és egyéb ragadozó számára, és a legtöbb esetben legalább egy pár megmarad a fajfenntartáshoz.

Ahogy a levéltetvek a növény nedveit szívva gyengítik azt, az ágvégek is elgörbülnek, és így deformálódnak az ágak. A díszkertekben és a gyümölcsösökben ez valóban nem kívánatos, mivel a fák megfelelő alakja alapvető fontosságú, egyrészt esztétikai szempontok miatt, másrészt a gyümölcshozam szempontjából.

A levéltetvek kárt okoznak akkor is, amikor nyálukkal veszélyes vírusokat visznek át egyik növényről a másikra. Ez súlyos következményekkel járhat, főleg gyümölcsösökben vagy a rózsakertekben.

A levéltetvek és az „ételmaradék”

A történetben a levéltetvek által termelt mézharmat fontos szerepet játszik. Mivel a levéltetvek nagyon gyorsan szaporodnak – főleg ha adottak a megfelelő feltételek –, elsősorban fehérjére van szükségük.

A fehérjét a növények nedveiből szerzik, a nedvben lévő szénhidrátot (cukrokat) pedig mézharmat formájában kiválasztják. Ez annál is csodálatosabb, mivel a növények mint miniatűr cukorgyárak működnek, és sok állat, sőt mi, emberek is szervezetünkben cukor segítségével építünk fel fehérjéket. Mi tehát a növényeket a miatt fogyasztjuk, aminek nagy részét a levéltetvek kidobják!

A mézharmatnak élelemként a hangyák (és a legyek) veszik hasznát. A hangyák hozzávetőleg úgy viszonyulnak a levéltetvekhez, ahogy mi a tehenekhez. Azaz a mézharmatért „megfejik” a levéltetveket. Ebből a célból a hangyák szándékosan helyezik el a levéltetveket a leveleken, széthordják őket a kertben, gondozzák, sőt védik őket.

Ha a hangyák nem fogyasztják el a mézharmatot, az szétfolyik a levéltetvek által megtámadott növényen, melyet ezt követően elborít a mézharmattal táplálkozó feketepenész.

Gyakran már csak akkor fedezzük fel a levéltetvek jelenlétét a növényen, amikor a növényt borító feketepenész láthatóvá válik.

Bámulatos termékenység

Mielőtt megismerkednénk a levéltetvek eltávolításának módjával, vessünk egy pillantást lélegzetelállítóan izgalmas életciklusukra. A levéltetvek peték formájában élik túl a telet, ezért küzdenek ellenük ebben a fázisban a nagy gyümölcstermesztők. A petéből egy ún. matriárka kel ki, mely párzás nélkül, szűznemzéssel szaporodik! Ezáltal levéltetű „szüzek” jönnek létre, általában szárny nélkül – bár némelyiküknek van szárnya, és képes a vendégnövények közti egyszerűbb vándorlásra, így biztosítva a gyorsabb terjedést a szabadban, mezőgazdasági területeken, erdőkben vagy kertekben. E szüzek szintén párzás nélkül szaporodnak. E különleges nőstények csak ősz körül nemzenek hím egyedeket, megint csak szűznemzéssel. A levéltetvek ezt követően – amikor a generáció részben nemet vált – párzanak, és az adott év utolsó generációjának nőstényei petéket raknak, így biztosítva a következő év levéltetű-populációját.

Ha figyelembe vesszük, hogy a nyári időszakban a levéltetvek generációinak száma eléri az 50-et, és egy szűz tetű naponta akár hat élve születő fiatal tetvet is világra hoz, érthetővé válik, hogyan képes egyetlen matriárka egy év alatt 1027 levéltetű utódot biztosítani, és hogy a levéltetvek szaporodási aránya miért olyan elképesztően magas. Ugyanakkor a levéltetűegyedek csak 6-7 napig élnek. Ha tekintetbe vesszük, mennyi fiatal madár, hangya, közönséges fátyolka, gubacsszúnyog, zengőlégy és fürkészdarázslárva nő nagyra levéltetűn, nyilvánvalóvá válik, hogy a faj túlélése szempontjából valóban fontos e hihetetlen szaporodási ráta. A fentiek fényében továbbá az is egyértelmű, hogy az északi féltekén élő 450 fajta levéltetű miért tartozik a legjelentősebb mezőgazdasági, erdőgazdasági és kertészeti kártevők közé.

Mit kezdjünk a levéltetvekkel?

A levéltetvek biológiáját tekintetbe véve láthatjuk, hogy az utolsó példányig történő kiirtásuk a kertünkből meglehetősen hálátlan feladat. Még ha sikerül is, egy újabb levéltetű biztos, hogy valahonnan berepül a kertbe – vagy a hangyák odacipelik.

A levéltetvek ellen úgy küzdhetünk, hogy hacsak lehet, nem engedjük őket a növényekhez hozzáférni. A melegházak, fóliasátrak szellőzőnyílásait gézzel vonhatjuk be, így a megfelelő szellőzés biztosítva lesz, de a levéltetvek kint maradnak. Ugyanezt a módszert a zöldségeskertben is alkalmazhatjuk, ahol a zöldségeket fátyolfóliával fedjük le. Ez nemcsak hasznos mikroklímát hoz létre, mely elősegíti a növények fejlődését, hanem hatékonyan véd a levéltetvek ellen is.

A háztáji növények néhány fajtája – például némely salátafajta – ellenáll a levéltetveknek. Ültetéskor tudatosan dönthetünk az ellenálló fajták mellett. A salátafajták ellenálló típusai közé az alábbiak tartoznak, típusok szerint csoportba rendezve (forrás: Bajor Állami Szőlőtermesztési és Kertészeti Intézet, Veitshöchheim, Németország):

Fejes saláta: „Casanova”, „Fiorella”, „Irina”, „Jiska”, „Osaka”, „Estelle”

Jégsaláta: „Barcelona”, „Bennie”, „Fortunas”

Mini jégsaláta: „Minas”

Tölgyfalevél-saláta: „Sirmai”, „Smile”

Vajfejsaláta: „Leny”

Lollo Bionda saláta: „Barman”, „Lorenzo”

Lollo Rossa saláta: „Solsun”

Endívia: „Bentley”

A levéltetűkörökben szintén közkedvelt málna esetében választhatunk olyan fajtát, melyet – bár nem ellenálló – nem szeretnek annyira a levéltetvek. Például a régi „Schönemann” fajta inkább szenved a levéltetvektől, mint a modern „Rumiloba” vagy az „Autumn Bliss”.

Hogyan küzdjünk hatékonyan a levéltetvek ellen? A megelőző intézkedéseken túl közvetlenül, különböző szerekkel is felvehetjük ellenük a harcot. Ebben az esetben érdemes az alapján kiválasztani a szert, hogy az megkíméli-e a hasznos rovarokat, valamint – a fogyasztásra szánt növények esetében – fontos figyelembe venni a várakozási időszakot. A várakozási időszak ebben az esetben arra az időszakra utal, ami a szer levéltetvek elleni alkalmazása és a kezelt növény egészségkárosodás kockázata nélküli konyhai fogyaszthatósága között telik el. Ezzel kapcsolatos információt a szer útmutatójában találunk. Ha a szer természetes hatóanyagokat (pl. káliumszappant, természetes olajokat) tartalmaz, a várakozási idő rövid, esetleg nincs várakozási idő. Ilyenek például a Neudorff által gyártott növényvédő szerek – a Neudosan, a Spruzit, a Raptol stb. További tájékoztatással a növényvédő szereket forgalmazó szakkereskedések szolgálhatnak.

Nagyapáink kerti trükkjei – ma már nem működik mindegyik!

Korábban, amikor a dohányzás széles körben elterjedt volt, nagyszüleink cigarettacsikket áztattak vízbe egy éjszakára. Az így kapott levet még kissé vízzel fölhígították, és a levelekre juttatva használták a levéltetvek ellen. De mivel a nikotin igencsak erős ideg- és szívméreg, nagyapáink módszerét már a legtöbb helyen törvény tiltja. Egyébként is csak dísznövényeknél használták – sosem a fogyasztásra szánt növényeknél.

Amit viszont megtanulhatunk nagyapáinkból, az az, hogyan ösztönözzük kertünkben a hasznos állatok tevékenységét. Ide tartozik a madarak (pl. széncinege) odacsalogatása fészkelőládák felszerelésével, illetve a fészkelőhelyek megőrzésével (pl. a kerti rozsdafarkú esetében). Még a verebek is – melyeket nagyapáink épp, hogy csak elviseltek zöldséges kertjükben, mivel úgy gondolták, hogy károsítják a fiatal növényeket – a fészkelési és ivadékgondozási időszakban nagy étvággyal fogyasztják a levéltetveket.

A hasznos állatok ösztönzéséhez tartozik a hasznos rovarok ösztönzése is. A zengőlegyet százszorszép ültetésével csalhatjuk kertünkbe. A százszorszép virágporával táplálkozó zengőlégy petéit a levéltetvek közelében rakja le, a kikelt lárvák előszeretettel falják föl a levéltetveket. A zengőlegyekhez hasonlóan a katicabogár, a közönséges fátyolka, a gubacsszúnyog és a fürkészdarázs is hasznos segítőtárs.

Ügyes kombinációk

A levéltetvek elleni megelőző és szükség esetén helyreállító intézkedések megfelelő kombinációjával ellenőrzésünk alatt tarthatjuk e rovarokat annak ellenére, hogy azok egyre nagyobb mértékben fenyegetik kertjeinket.

Sajnos az ilyen intézkedések ellenére is marad néhány példány a kertben. Ennek kapcsán vannak olyan rosszmájú egyének, akik szerint így már két oka is van annak, miért dobjuk fel a kertünkből származó salátát egy kis apróra vágott kaporral: egyrészt így jobb az íze, másrészt pedig a kapor között nem lehet észrevenni a salátán lapuló levéltetveket.

Comments

Inspiráló kertészeti tippek Iratkozzon fel a GARDENA havi hírlevelére!