A sütiket webhelyünkön a felhasználói élmény javítása érdekében használjuk. Ha folytatja a webhelyen a böngészést, ezzel hozzájárul a sütik használatához. További információkat itt talál Sütik

Indián nyár

Nyár végén, amikor a zöld levelek megszínesednek, és az alacsonyan álló nap bevilágít az fák közé, az erdők és mezők nagyon különleges, sajátos hangulatot árasztanak. Az ősz kezdetekor az egyik leggyönyörűbb látvány az Egyesült Államokban, azon belül is Új-Anglia államaiban tárul a szemünk elé. Itt ugyanis szeptember végén kezdődik a híres indián nyár, amikor a juhar- és tölgyfák levelei a vörös és a sárga minden elképzelhető színárnyalatában ragyognak. Az őszi erdő természeti csodája a világon itt a leginkább szemgyönyörködtető.

Színektől lángoló erdők

Az indián nyár ideje alatt az új-angliai erdőket alkotó juhar-, tölgy- és égerfák szinte szó szerint lángba borulnak a vörös, citromsárga, narancssárga és okker színű levelektől. De vajon miért éppen itt, az Egyesült Államok északkeleti részén ilyen intenzív színű az őszi lombozat? A válasz igen egyszerű. Nyugat-Európában az erdőket mintegy 50 különféle fafajta alkotja, amelyek szintén gyönyörű színekben ragyognak. Az új-angliai erdőkben azonban 800-nál is több fafajtát is találhatunk, amelyek mindegyike külön-külön gondoskodik arról, hogy az erdők az indián nyár alatt színes fáklyaként lobogjanak. Azt azonban nem egyszerű kitalálni, mikor a legjobb a fák színeinek egyedi összhatását személyesen tanulmányozni a fakó napsütésben.

A megfelelő időzítés

A levelek színe szeptember végén kezd megváltozni, és bizonyos helyeken egészen november közepéig a lomb a fán marad. Minden évben rengeteg „levélkukkoló” várja a tökéletes pillanatot, hogy élvezhesse a „csúcslomb” fantasztikus színeinek látványát. A pontos időt nehéz megjósolni, mivel számos tényező egy időben határozza meg, mikor a legélénkebbek a színek. Lehet, hogy az őszi levelek korábban vagy később ragyognak teljes pompájukban, a napok hosszától, az eső mennyiségétől vagy a hőmérséklettől függően, de mindezt befolyásolja, hogy a levelek cukortartalma alacsony-e vagy magas. A tetőzés általában mindössze pár napig tart. Az Energiaügyi és Környezetvédelmi Minisztérium weboldalán naprakész információkat tesz közzé az indián nyár előrehaladtáról; így gondoskodnak arról, hogy senki ne maradjon le semmiről. Szintén napi 24 órában elérhető az úgynevezett „őszi lomb forródrót”, amelyen a fanatikusok tájékozódhatnak a színek változásairól. Az indián nyár először Új-Anglia északi részén jelenik meg, és fokozatosan halad dél felé. Elindulhat például Maine államban szeptember utolsó hetében, mielőtt az új-hampshire-i és vermonti erdők színváltása megkezdődne a rákövetkező napokban és hetekben, míg végül az indián nyár eléri Connecticut és Rhode Island államait, amelyek még délebbre találhatók.

Miért nevezik indián nyárnak?

Számos különböző magyarázat létezik, amely az „indián nyár” kifejezés eredetét taglalja, így nem lehetünk teljesen biztosak abban, honnan is származik a szókapcsolat. Az egyik kifejezés az indián mitológiából eredhet. Az amerikai bennszülött indiánok legendája szerint a talaj beissza a leölt medvék vérét, amelyet a fák gyökereiken keresztül felszívnak, így jut el a vér a levelekbe, amelyeket vörösre fest. A következő magyarázat egy másik indián hagyományon alapul, amely szerint az ősz vége volt a fő vadászszezon, és az enyhe időjárás még egyszer, utoljára kicsalogatta a vadállatokat a búvóhelyeikről. A kifejezés azonban származhat tengerészektől is, akiknek a terv szerint őszre végezniük kellett a berakodással, hogy útra kelhessenek hajóikkal az Indiai-óceán felé.

Miért változik a levelek színe?

Minden hobbikertész legalább egyszer feltette már magának ezt a kérdést. A nyári levelek harsogó zöld színüket a levél pigmentjének, a klorofillnak köszönhetik. Ahogy rövidülnek a nappalok és csökken a hőmérséklet, a fák érzik, hogy ideje felkészülni a télre. Hogy miért? Télen a fák rengeteg vizet veszítenének a leveleiken keresztül, a fagyott földből azonban nagyon nehéz lenne elegendő nedvességhez jutniuk. Ezt a fák úgy oldják meg, hogy télen lehullajtják lombjukat, ezzel csökkentve az elveszített nedvesség mennyiségét. A levelekben található klorofill tehát lebomlik, és a gyökerekben raktározódik el „építőanyagként” a következő tavaszig. Amint a klorofill eltűnik a levélből, más levélpigmentek jelennek meg, amelyeket korábban a klorofill leplezett. Ennek köszönhető a fák lombjainak egyedi színváltozása. És hogy a levelek végül miért hullnak le? Amint nincs több klorofill a levélben, a levélnyél és a szár között egy kemény réteg képződik, amely lezárja a lehulló levél helyén maradó sérülést. Amint a lezáró réteg a helyére kerül, semmi nem tartja már az elhalt levelet a fán. Az őszi szél lefújja a lombot, a levelek a földre hullnak, ahol értékes humusszá bomlanak.
Minden évben lépésről-lépésre lejátszódik ez a lenyűgöző folyamat, hogy a természet megvédhesse magát a tél pusztítása ellen – és egyúttal a ragyogó színű levélszőnyeg felejthetetlen látványt nyújtson számunkra. 

Fotó: © mdbrockmann82

Comments

Inspiráló kertészeti tippek Iratkozzon fel a GARDENA havi hírlevelére!