A sütiket webhelyünkön a felhasználói élmény javítása érdekében használjuk. Ha folytatja a webhelyen a böngészést, ezzel hozzájárul a sütik használatához. További információkat itt talál Sütik

A növényeknek valójában miért van szükségük vízre?

Egy növénynek alapvetően három ok miatt van szüksége vízre:
1. Egy lágyszárú és egy fásszárú növényt példaként véve, a növényeknek a belső nyomás fenntartása érdekében van szükségük vízre. Ez egy többé-kevésbé folyamatos vízáramlással valósul meg a növényben: Fent, vizet vesz fel a növény a leveleken keresztül; lent, a víz behatol a gyökerek csúcsán keresztül. Ha a növény nem jut vízhez, akkor ez a belső nyomás összeomlik – a növény elszárad. Alapjában véve minden növény elhervadhat. A fásszárú növényeknél ez nem annyira nyilvánvaló azonnal, mint pl. a paradicsom vagy a bazsalikom esetében, mert a fáknak illetve a cserjéknek van egy fás szerkezete. Attól függően, hogy milyen a növények szerkezete, a vízfelvevő képessége és a párolgásvédelme, a növények gyorsabban vagy lassabban hervadnak el, mint a kaktuszok.
2. A növényben a vízáramlás egyben az alkotóelemek és káros anyagok, a szabályozó és hírvívő (messenger) anyagok és valamennyi tápanyag és növényi anyag meghatározó szállítási csatornája is. A víz a növény minden sejtjéhez elér és ezáltal egy nélkülözhetetlen anyag a szállításhoz és az oldhatósághoz.
3. Az elnyelt víznek csak egy egészen kis része, kb. három százaléka szívódik csak fel végül, pl. cukrot „építve” az energiához vagy alapanyagként szolgálva további növényi anyagoknak (pl. lignin, egyfajta hosszú szénláncú keményítő).

Összefoglalás: Mivel a növény az elnyelt víz kb. 97 százalékát elpárologtatja, ezért a fő feladata a belső vízrámlás fenntartása úgy, hogy a növény stabil maradjon és a szállításhoz és oldhatósághoz szükséges anyagokkal megfelelően ellátott legyen. Ennek csak a töredéke jelent „táplálékot”.


Mitől függ a kerti növények tényleges vízigénye?

Leegyszerüsítve azt mondhatjuk, hogy a növény vízigénye a növény belsejében lévő víz koncentráció függvénye. A vízben oldódó anyagoknak (felszívódott tápanyagok, anyagcsere termékek) a növényben megfelelően fel kell oldódni a vízben úgy, hogy belsőleg szállíthatók és tovább metabolizálhatók legyenek. Ugyanakkor egy állandó vízáramlást kell létrehozni a gyökerektől a levelekhez, hogy elegendő nyomás legyen a növény belsejében – különben a növény elhervad. Mind a vízben való oldhatóságot, mind pedig a belső nyomást a növény a párologtatáson keresztül szabályozza: A leveleken található speciális nyílásokon keresztül a víz elpárolog a növényből; az így kialakult belső vízhiány vagy szükséglet újra egyensúlyba tétele a gyökerek által történik, melyek új vizzel látják el a növényt. Ez viszont számlatalan külső hatás nélkül nem történik meg. Ilyenek a napsütés, levegőmozgás és levegő szárazság párolgásra ösztönzése. A talaj típusa, víztartalma, a tápanyagok sókoncentrációja és esetleg a fagy, melyek meghatározzák a növény számára ténylegesen felhasználandó (öntöző-) vizet.
Maga a növény is módosítja a vízigényt: A növények fajtája, típusa és osztálya, mérete és kora, egészsége és metabolikus aktivitáva, mind-mind hatással vannak a tényleges vízigényre.

Összegezve, a megfelelő vízigény nem egy hétpecsétes törvény, hanem egy könyv ezer részlettel!


Mennyi vizet képes elnyelni a talaj?

Ez függ a talaj típusától. Minden egyes talajnak és talajkeveréknek megvan a saját és jellegzetes vízelnyelő kapacitása. Homokos talajban pl. az öntözővíz vagy az esővíz, a homokszemcsék közötti nagy távolság miatt, rövidebb ideig marad meg, mint a agyagos vagy agyagtalajban. A homokos talajban a víz könnyebben eljut a felszínről a mélyebb rétegekbe. Ezzel szemben az agyagosabb talajban, a szűkebb talajkapillárisoknak köszönhetően, jobban és hosszabb időn keresztül jut el a viz a mélyebb rétegekbe, a gyökerekhez. Egy talaj vízelnyelő képessége a "vízmegtartó képességét" jelenti.


Hogyan lehet csökkenteni a kerti növények vízfogyasztását?

  • Próbáljon kiválasztani olyan növényeket, melyek az időnkénti szárazságot jól tűrik.
  • Gondoskodjon az optimális vízszállításról a talajba:
    a túl könnyű homokos talajt javítsa fel vályoggal és humusszal, a túl nehéz agyagot pedig homokkal és humusszal keverje.
  • Kellően sűrű növényzettel, zárt levél lefedettséggel gondoskodjon arról, hogy a szárító hatások (nap és szél) ne érjék a talajt.
  • Ne öntözzön felülről és tűző napsütésben.
  • Eső után kapálja meg az ágyást (kivéve a lapos gyökereknél, melyek ezt megakadályozzák); így hosszabb ideig nedves marad a talaj.
  • Fedje le a talajt 3-5 cm vastag mulcsréteggel vagy mulcsfóliával.
  • Ne képezzen „vízgyűjtőket” a túl gyakori öntözéssel – heti egy-két öntözés a locsolási szezonban általában elegendő.
  • A zöldségeket és a gyógynövényeket zárt vagy nyitott kis üvegházban termessze. Ezzel megrövidül a termesztési idő és ezáltal a vízfogyasztás is.
  • Optimális időben végezze el a szüretelést, ezzel elkerüli azt, hogy a növény túl hosszú ideig legyen az ágyásban.

Számít az, hogy milyen növényládát használunk?

Igen, számít. Attól függően, hogy milyen anyagból készültek, milyen kialakításúak és méretűek, különböző vízigényű ládákat választhat növényei számára. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a nagyobb ládák a magasabb földrétegnek köszönhetően több vizet és műtrágyát képesek felvenni és ezáltal megkönnyítik a növényápolást. A műanyag ládák és a mázas cserepek jobban tartják a vizet, mint a cserépedények, amelyeknél a felesleges víz elpárolog. Ez nem vonatkozik azonban a szilikonos cserépedényekre, melyek vízzáróak.
A nagyméretű, víztartállyal felszerelt növényládák különösen hasznosak. Ezeket is fel kell tölteni vízzel, de tanulmányok bizonyítják, hogy ezt ritkábban kell elvégezni, mint a hagyományos növényládáknál és összességében kevesebb vizet fogyasztanak.
Nagyon fontos a növényföld kiválasztása: az agyagtartalmú minőségi talaj jobban tartja a vizet, mint az olcsó talaj, melyen azonnal átfolyik a víz. A magas agyagtartalmú talajt viszont nem szabad túlöntözni. A legtöbb növénynél a talaj kb. 30 % agyaggranulátummal történő bővítése sikeresnek tűnik az egyenletesebb talajnedvesség eléréséhez és ugyanakkor a megfelelő talajszellőzés biztosításához is.


Milyen előnyökkel jár valójában egy ciszterna?

Segít megtakarítani egy csomó ivóvizet. Képzelje el, hogy évről évre, több 10 liternyi vödör víz hullik le esőzéseknél négyzetméterenként az Ön ingatlanán a tetőre és a járófelületekre, ahonnan az esővíz a csatornába folyik el.
Durva számítás szerint: ha évről évre összegyűjti a háztetőre (kb. 120 m²) és a járdákra (kb. 50 m²) lehulló esővizet, akkor ez 700 mm csapadék esetén 170 m² x 7oo mm [= 700 liter/m2] összesen 119 m³ (1m³ = 1000 liter) víz, melyet felhasználhat öntözésre a kertjében vagy WC-öblítésre illetve a mosógépébe.
Egy átlagos csapadékmennyiséget feltüntető térkép segítségével könnyen kiszámíthatja az Ön vidékére érvényes esővíz mennyiséget.
Gyakran az önkormányzatoktól is beszerezheti ezt az információt (kérdezze meg az Állampolgári Tanácsadó Irodát) – különös tekintettel akkor, ha támogatják és elősegítik ciszternák létesítését.
Automata öntözőrendszer ciszternával. Ha ilyet tervez, kérjük, látogasson el a következő oldalra

Inspiráló kertészeti tippek Iratkozzon fel a GARDENA havi hírlevelére!