08719-20-L-013-51cm.eps

Őszi metszés

Garden Life
A GARDENA Hírlevél legutóbbi száma után rengeteg kérdést kaptunk az őszi metszéssel kapcsolatban. Bár a szakkönyvet nem tudjuk pótolni, örömmel adunk néhány hasznos tanácsot.

Mi az, aminek mennie kell?

- Minden elhalt vagy beteg farész (barna korhadásos ágak a cseresznyefán, nektriás ágrák a juharfán stb.)



- Egymáshoz dörzsölődő konkurens ágak, amennyiben kéregsérülést okoz(hat)nak egymásnak



- Minden, ami útban van, ami akadályozhatja az utak biztonságos téli használatát



- A lágy felső hajtások és fejletlen rügyeik, a kinyílt bimbók és minden magszár (pl. a kékszakáll, a sudárzsálya, a rózsák és a nyári orgona esetén)



- Bokrok és fűfélék elhalt levelei. Bár a fűfélék és bokrok túlérett, hó borította magszárai gyakran nagyon jól mutatnak az őszi-téli kertben, különösen GARDENA kerti lámpákkal megvilágítva. Ráadásul a kerti rovarok az üreges szalmaszálakban, magszárakban tölti a telet. Éppen ezért mérlegeljük a helyzetet, és ezek lemetszését esetleg halasszuk tavaszra.
08787-20-L-004-47cm

Mi az, ami maradjon?

Az őszi metszéskor legyünk mértéktartók. A fagy kárt tehet a metszett részekben, de az ágak is visszafagyhatnak. Vagyis ha már most a tavaszi szintre metszünk, és a növényt fagykárosodás éri, akkor tavasszal már nem lesz módunk a korrekcióra. Most csak kevesebbet vágjunk le, hogy tavasszal semmi se korlátozzon a növényápolásban.



08719-20-L-013-51cm.eps

Megjegyzések néhány népszerű fajtával kapcsolatban

Bukszussövény: Az örökzöld bukszusra veszélyt jelenthet a fagy. Épp ezért csak tavasszal nyírjuk a kívánt formára. Olyankor megbirkózik a fás részig való visszametszéssel, és ismét hajtani fog. Amikor hajtani kezd, valamelyest trágyázzuk meg, és formázzuk újra, amikor az ágak kb. 5 cm hosszúak. Lásd még > Sövénynövények







Madárbirs: A talajtakaró madárbirs jó fagytűrő. Ilyenkor nyírhatjuk formára sövénynyíróval, hogy beférjen a neki szánt területre. Bár elviseli a fás részekig történő visszametszést, jobb ezt tavaszra hagyni. A fiatal növényeket tavasszal az előző évi ághosszúság felére metsszük vissza, hogy jobb ágszerkezetű, sűrűbb sövényt kapjunk.







Tiszafa: Rendkívül jól viseli a metszést, akár a legrégebbi fás részig is visszavágható. Érdemes azonban tavaszra hagyni a visszametszést, mivel a tűlevelű fák jó szélfogók a téli kertben, és a madaraknak is védelmet nyújtanak.







Orgona: Metszést nemigen igényel. Gyakran erős növekedéssel reagál a metszésre, ami buja ágképződést jelenthet az adott területen. Elviseli a visszametszést a régi fás részekig, de a legjobb ezt tavasszal végezni.







Ha a visszavágás mellett döntünk, metsszük az összes ágat, gallyat körben egyenletes hosszúságúra. Ha új hajtások növekedését szeretnénk elősegíteni, akkor a hosszú ágakat a közepüknél metsszük le; ne rövidítsük őket, csak az 5-7 legerősebb maradjon meg. Az öregebb bokrokat 30-50 cm-re vágjuk vissza, ha szeretnénk őket 2-3 év alatt új hajtásokkal megifjítani.







Füge: Tavasszal metsszük, mert könnyen elfagyhat. Már most láthatók rajta a majdani gyümölcsök. Éppen ezért tavasszal csak egy keveset vágjunk vissza belőle, az alakításra és ritkításra koncentrálva. A birshez hasonlóan a füge sem reagál következetesen a metszésre. Nem ágazik szét jobban, ha az egyéves legfelső hajtásokat levágjuk. A hosszabb egyéves ágakat csak a megfelelő helyen visszavágva tudjuk rávenni a szétágazásra.







Fűfélék: Most nem kell metszeni, viszont szükség szerint kötözzük őket össze, és tavasszal metsszük meg őket. Ezzel megvédjük a növény belső részét a fagytól és a téli nedvességtől, például a pampaszfű esetében.







Sövények: Ősszel ne metsszünk! Fiatal sövények: az első metszés ideje május vagy június, a másodiké augusztus vagy szeptember legyen. Idősebb sövények esetén egy metszés is elég lehet, a második hajtás után (június végén). A tűlevelű sövényeket a legjobb még a hajtás megindulása előtt metszeni, hogy a sebek gyorsan begyógyuljanak. Egyes országokban útmutató is megjelenik a sövények metszési idejével kapcsolatban (a párosodó vagy fiatal madarak védelme érdekében). További információkért forduljunk a helyi illetékes természetvédelmi hatósághoz. Sövény metszésekor igyekezzünk lejtős oldalakat kialakítani, nehogy a sövény alsó része felkopaszodjon. 1 métert felfelé haladva mindkét oldal 10 centiméterrel beljebb legyen (összesen tehát 20 centiméterrel legyen ott keskenyebb a sövény).







Ribizlibokor: A világos, körülbelül ceruzavastagságú idei hajtások jövőre minőségi gyümölcsöt hoznak; ezeket a tavaszi metszéssel kell „beindítani”. Egyúttal az új hajtások (az azt követő év termőágai) növekedését is elő kell segítenünk a metszéssel. Ritkítsuk meg a bokrot a 3 évnél régebbi vastag, sötét ágak eltávolításával (valamivel a talaj felett vagy a talaj szintjén, ha jó a szétágazás). A hajtásokat olyan szintre vágjuk vissza, ahol szétágazást szeretnénk. Csak az 5–7 legerősebb, talajszintről induló hajtást hagyjuk meg visszavágás nélkül.







Cseresznyefa: A díszcseresznyefákat a tavaszi virágzás után ritkítsuk. Gyümölcstermő fák esetében a metszés közvetlenül a júniusi-júliusi szüretet kövesse. Csak gyenge metszést, ritkítást végezzünk! Erős metszés esetén kifolyik a gyanta, és a növény néhány év után elpusztul.







Kivifa: A függőleges főágon hagyjunk három-hét oldalágat (a fa támasztórendszerétől függően); ezek lesznek a fő terméshozó ágak. Rajtuk fejlődnek majd ki a termőágszemek. Nyáron vágjuk vissza őket mintegy nyolc-tíz levélnyi hosszúságra, a gyümölcsök felett kezdve a levelek számolását. Késő télen rövidítsük le ugyanezeket az ágakat három-öt szemnyi hosszra, amelyekből majd újabb termőágak hajtanak ki. Három-öt évente a teljes öregedő ágegyüttest vágjuk le a főágról, és kezdjük újra az eljárást egy fiatal termőággal.







Csavarfűz: Tavasszal érdemes metszeni; télen visszafagyhatnak az ágai, főleg a vékonyabbak. Tavasszal távolítsuk el az elfagyott ágakat. A csavarfűznek az enyhe és az erős metszés egyaránt megfelel, akár a fás részekig is visszavágható.







Fagyal: Nagyon jól tűri a metszést, egészen a fás részig visszavágható, tenyérszélességnyi távolságra a talaj felett. Egyébként ugyanaz érvényes rá, mint a sövényekre.







Olajfa: A legjobb tavasszal metszeni. Ritkítsuk a régebbi, illetve a túl sűrűn nőtt ágak eltávolításával. Rövidítsük le a hajtásokat egy másik, mélyebben lévő ágig visszametszve őket, és egyenletesen kerekítsük le a fát. Jól tűri az erős tavaszi metszést, egészen a régi fás részig. Erős visszavágás után hosszú hajtásokat növeszt. Ezeket ritkítsuk meg, hogy csak néhány koronaalakító ág maradjon.







Szilvafa: Ősszel ne metsszük. Késő télen vágjuk vissza, még mielőtt a rügyek márciusban megduzzadnának.







Rododendron: A virágzó végű ágakat rövidítsük le, tetszőleges mélyebb ágig visszavágva őket. A rododendront akár a fás részig is visszametszhetjük, az erős példányok nagyon jól tűrik a metszést.







Rózsák: Minden virágágyi és futó- vagy bokros rózsát vágjunk vissza a harmadával. Tavasszal finoman metsszük meg őket. A jól mutató csipkebogyót hagyjuk rajta a vadrózsán, ráérünk tavasszal ritkítani.







Japán ernyőfenyő: Rosszul tűri a metszést. Fagyérzékenysége miatt csak tavasszal metsszük. Ekkor vágjuk vissza a hajtásokat a kívánt ágig. A hajtások így rövidebbek lesznek, egy zöld levél azonban megmarad hajtásként.







Bangita: A kányabangita kivételével csak tavasszal metsszük. Egyébként ugyanúgy kell metszeni, mint az > orgonát.







Nyári orgona: Ősszel csak harmadával-felével rövidítsük az ágakat; ennél hosszabban ne vágjuk vissza őket, mert fagykárosodást érheti a növényt (lásd fent). Márciusban-áprilisban, a növekedés megkezdése előtt finoman metsszük meg (ritkítsunk és kb. 50 cm-rel rövidítsünk).







Ládás növények







Citrusfák:
Csak tavasszal metsszük, utána szükség esetén ritkítsuk és egyenletesen kerekítsük le, elősegítve az új hajtások fejlődését és a gazdag virágzást (a narancs például az egyéves részeken virágzik).



Angyaltrombita: Tél előtt csak kismértékű metszést végezzünk. Minél többet vágunk vissza, annál később fog a növény tavasszal virágozni, mert előbb ki kell fejlődnie a virághajtásnak.



Enciánfa: Most a harmadával vágjuk vissza, tavasszal pedig végezzünk koronaalakító metszést. Ekkor visszavágható a fás részig.







Leander: Nagyon jól viseli a metszést, tavasszal akár a fás részig is visszavágható. Mindig jobb azonban egy oldalleágazásra visszavágni, hogy megmaradjanak a leveles hajtások. Metszés után az egyes leanderfajtáknál eltérő mértékű lehet az ágképződés. Normál esetben a leandert közvetlenül a virágzás után kell metszeni. Ha ilyenkor, ősszel metsszük, megfoszthatjuk a következő évi szemektől.







Sétányrózsa:
Az enciánfához hasonlóan metsszük.







Citronella: A citronellát nem szokás visszavágni, mivel évről évre szebb. Szükség esetén azonban egy jó tenyérszélességnyi darabot visszavághatunk belőle. Erre a tavasz a legalkalmasabb időszak.