Az ősz a gombák idénye

Garden Life
A kertben a gombák nem túl népszerűek, mivel nem lehet tőlük egykönnyen megszabadulni. Ugyanakkor a gombakedvelőknek igazi ínyencfalatot jelentenek az ehető fajták, amelyek szeptemberben és októberben hihetetlen sebességgel nőnek ki a földből. Ha azonban nem tudjuk, hol keressük ezeket a finomságokat, akkor a gombavadászat általában hosszadalmas, és nem is túl sikeres. Ezért most bemutatjuk a legnépszerűbb ehető gombákat, az ízletes vargányát (Boletus edulis), a barna tinórut (Xerocomus badius) és a sárga rókagombát (Cantharellus cibarius), és néhány gombaszedési tippel is szolgálunk.

$name

A gombaszedéshez szükséges felszerelést egy kosár alkotja, amelybe a leszedett gombát helyezzük, valamint egy kés, amivel a gombát levágjuk. Természetesen kötelező kellék egy gombahatározó. Ezt mindig vigyünk magunkkal, ha gombavadászatra indulunk. Jól jöhet még egy nagyító, amellyel közelebbről is szemügyre vehetjük a nehezen felismerhető fajtákat.

Kezdők jobb, ha eleinte tapasztalt gombagyűjtőkhöz csatlakoznak, mert nem annyira egyszerű felismerni a megfelelő fajtákat. A felnőttoktatási központok is szoktak gombaszedő túrákat szervezni, amelyeken a kezdő gombászok elsajátíthatják a legfontosabb tudnivalókat, és megismerhetik a legjobb lelőhelyeket.

A gombaszedés legfontosabb szabályai:

  • Soha ne próbáljunk ki olyan gombát, amelyet nem ismerünk fel egyértelműen, akkor sem, ha jó az illata, és ízletesnek tűnik. A látszat csalhat, meggondolatlanságunk balul sülhet el.
  • Ha olyan gombát szedünk le, amelyről nem tudjuk biztosan, hogy ehető-e, azzal, hogy ezt majd otthon megállapítjuk, akkor a gomba „gyökerét” is vigyük magunkkal. Ellenkező esetben mindegy, hogy a gombát kitépjük a talajból, vagy a tönkjénél levágjuk.
  • Soha ne szedjünk le öreg vagy nagyon kis gombát, illetve állatok által megrágott vagy a talajból kitépett gombát.
  • A gombát érdemes még a szedés napján elfogyasztani, mert gyorsan romlik.
  • Sose együnk nyers gombát.
  • Kezdő gombászként jobb, ha nem egyedül indulunk gombát gyűjteni.

    A közép-európai erdők legkedveltebb gombái az ízletes vargánya, a barna tinóru és a sárga rókagomba. Az alábbiakban ezek rövid leírását olvashatjuk.

Ízletes vargánya

A gyűjtők körében a vargánya (olasz nevén porcino) az egyik legnépszerűbb gomba. Német neve, a Herrenpilz („az úr gombája”) arra utal, hogy egykor, ha ilyen gombát találtak, azt be kellett szolgáltatni a földesúrnak.

Az ízletes vargánya a tömör húsáról ismert Boletus nemzetségbe tartozik. Világos vagy gesztenyebarna színű, sima kalapjának átmérője 5–25 cm. Fiatalon halvány, később zöldessárga spóratermő rétege a kalap alján csöves szerkezetű. Bunkószerű tönkjét finom, fehér hálózat borítja. Szeptember és november között kell keresni a tűlevelű erdőkben, lucfenyő alatt, az első fagy és a talaj megfagyása után azonban eltűnik.

A vargányát a konyhai előkészítéshez ne mossuk meg, mert megszívja magát vízzel. Jobb kis kefe segítségével letisztogatni, vagy konyhai papírtörlővel letörölgetni.

Barna tinóru

A vargányához hasonlóan a Boletus nemzetségbe tartozik. Gesztenyebarna kalapjának átmérője csupán 5–10 cm. Csöves termőrétege kezdetben fehér, később sárgás vagy zöldes színű lesz. Húsa nyomásra zöldeskékké válik. Az íze nagyon finom, esetleg kissé fanyar lehet. Kezdők könnyen összetéveszthetik az ízletes vargányával.

A barna tinóru elsősorban a fenyveseket kedveli, luc- és vörösfenyő alatt érdemes keresni. Olykor lombos erdőkben is előfordul, általában szeptembertől novemberig.

Vigyázat: A barna tinóru nyersen nem ehető! Mérgező, hasmenést, hányingert és hányást okoz.

Sárga rókagomba

A sárga- vagy csirkegombaként is ismert rókagombát fűszeresen ízletes húsának, zamatának köszönhetően kedvelik az ínyencek. Színe a tojássárgájához hasonló vagy annál halványabb. 10–15 cm-es átmérőt is elérő kalapja kezdetben kúpos, a széle aláhajló. A kalap később kiegyenesedik, a széle felhajlik. A tönkre mélyen lefutó sugárlemezek színe ugyancsak a tojássárgájára emlékeztet.

A sárga rókagombának nagyon kellemes, kajszibarackot idéző illata van. Lombos és tűlevelű erdőkben egyaránt megtalálható. Erdei tisztásokon nem ritka a rókagomba alkotta szőnyeg.

Figyelmeztetés: Nagyon hasonlít a rókagombához az enyhén mérgező narancsszínű álrókagomba, amely emésztőrendszeri zavarokat okozhat. Kalapja megtévesztően hasonlít a sárga rókagombáéhoz, jobban megnézve azonban láthatók a különbségek: a sugárlemezek nem futnak le mélyen a törzsre, és rendszerint sötétebbek a kalapnál. A kalap jóval vékonyabb. A tönk vékony és üreges.