Az élő sövénynek árt a só

Garden Life
Az élő sövények telepítésének oka, hogy védelmet nyújtson a szomszédok kíváncsi tekintetétől és az utcai eseményektől. Télen, az utakon használt szórósó árthat a sövényeknek és bokroknak; ráfröccsenhet a törzsre, a fiatal növényekre és a gyökereket is elérheti. Ha a sövény a gyökerein keresztül felszívja a sós vizet, az a szokásosnál később megjelenő hajtásokat vagy meggyengült sövényt eredményezhet. Sőt, a só akár el is pusztíthatja a növényt.
Ha az ágak, különösen a földhöz közel fekvők csúcsa barnás színt vesz fel, az a szórósó okozta kár egyik tipikus jele. A tüneteket azonban nem mindig könnyű felfedezni. A növény elkezd kiszáradni, és a levelei gyakran bebarnulnak. Ez az elszíneződés a levél élén kezdődik. A só túl sok tápanyaggal látja el a növényt, és elvonja belőle a nedvességet. A legérzékenyebben a rododendron és a tűlevelűek reagálnak – ilyen például a tuja. Ezeknél különösen komoly reakciót figyelhetünk meg, ha a talaj sótartalma túl magas.
Ha a sövény már károsodott, akkor az egyetlen megoldást a gyakori és intenzív öntözés jelenti. Ezáltal a só lejut a talaj mélyebben fekvő rétegeibe, ahol már nem okozhat további károkat a sövényben. Ez azonban csak akkor alkalmazható, ha a föld nem fagyos. Öntsünk négyzetméterenként mintegy 20 liternyi vizet a nem fagyott földre ötnaponta kb. egy hónapon keresztül. Ha a sövényt egész télen semmi sem védi, és felgyülemlett a só, érdemes tömlő segítségével alaposan lemosni.

Hosszú távon oly módon akadályozhatjuk meg a só okozta károkat, ha kevésbé érzékeny fákat és növényeket ültetünk az út mellé. Ilyenek például a tűztövis, a közönséges kutyabenge, a jajrózsa, a hóbogyó, az orgona és a gyöngyvessző, valamint a bangita bizonyos fajai, illetve néhány tűlevelű is; az ezüstfenyő, a feketefenyő és a havasi törpefenyő.