Az árvácska

Garden Life
Az árvácska kimondottan sokoldalú növény; gyakran láthatjuk virágládákban, cserépben, ágyásokban sőt, még vadon is nő. Az árvácska gyógynövényként is ismert, és főként külsőleg használatos olyan bőrbetegségekre mint az ekcéma, vagy az ótvar, de pattanásos bőrre és viszketésre is javallt.
Növénytanilag az árvácska az ibolyafélék családjába tartozik, és számos különféle változata létezik. Talál a legismertebb a kerti árvácska, amely a vadon növő ibolya és a viola altai valamint a viola sudetica fajok keresztezéséből született. A kerti árvácska mintegy 20 cm magasra nő. Bár illata nincs, ezt a hiányosságát gyönyörű színű, különféle alakú és árnyalatú szirmokkal ellensúlyozza.

Aki az évnek ebben az időszakában színekben pompázó virágládára vagy dézsára vágyik, válasszon bele árvácskát. Télálló növényként megküzd a mínuszokkal, de a gyökérzetét – különösen, ha cserépbe vagy ládába ültetjük – védeni kell a fagy ellen. A túl nagy hidegben az árvácska legyengül, levelei lekonyulnak. De izgalomra semmi ok: amint az idő kissé felmelegszik, a virágok is újjáélednek és virágzásnak indulnak.

Az árvácskák egész tavasszal színesen ragyognak, ha megfelelően gondjukat viseljük. Bár szeretik a napfényt, az árnyékos, nedves és tápanyagban gazdag helyeken is jól érzik magukat. Ha ez a télálló virág lehullajtja szirmait, magot hoz, amelyet elültethetünk, mivel ez a növény magról is szaporítható. Ha azt szeretnénk, hogy az árvácska tavasszal virágozzék, télen vessük el a magjait, az őszi virágokhoz pedig a nyári vetés szükséges. Ha nem szeretnénk magokat gyűjteni, vágjuk le az elszáradt virágokat, különben az árvácska több virágot nem hoz, csak magot termel.